Üdvözlöm a Kedves olvasóinkat!
A tél közepén amikor vizeink többsége be van fagyva és mindenki csak ábrándozik a horgászatról, a következő írásunkban egy interjúval szeretnénk nektek szolgálni egy olyan személlyel, aki a horgászat terén nagyon sokat letett már asztalra, a C&R elv egyik legnagyobb képviselője, a pergető horgászok egyik legnagyobb alakja, többszörös versenygyőztes és rendszeres írója a Pecavilág című újságnak, Sztahovits Péter.
Üdvözöllek Péter, először is köszönöm szépen, hogy elfogadtad a felkérésünket erre az interjúra. Kérlek elsőnek mesélj nekünk, hogy mióta horgászol, hol kezdted a horgászatot?
Szervusz Attila, üdvözlöm az olvasókat! A horgászat, mint hobbi, 3 éves korom óta foglalkoztat. Az évek alatt megszállottja lettem. A Balaton partján indult a történetem. Kicsi koromtól jártunk a Magyar “Tengerhez” nyaralni, itt ragadott el teljesen a horgászszenvedély. Bár még nagyon kicsi voltam, élesen emlékszem az első pillanatokra, amikor apukámmal a parton sétálva néhány fiatal sráccal találkoztunk, akik a küszök között igyekeztek rendet vágni zsebpecával. A felmenőim között nincsenek horgászok. Valahogyan ösztönösen vonzott a dolog. Szerencsére apukám észre vette rajtam az érdeklődést és belevágtunk egy hobbiba, ami azóta az életem meghatározó részévé vált.
Köztudott, hogy Te a pergető horgászok táborát erősíted, kérlek mesélj nekünk erről pár szót, mi fogott meg a pergetésben, mióta pergetsz?
A pergető fanatizmusom előtt finomszerelékes pecás voltam. Évekig indultam versenyeken is. A finompeca mellett csak hébe-hóba pergettem. Majd jött az egyetem, a versenyekre pedig nem jutott idő, sőt, úgy éreztem a pecára sem igazán, így hát gondoltam egyet, és belemélyedtem a a műcsalis horgászat útvesztőjébe. Emlékszem, mit is mondtam akkor szüleimnek. „Ehhez nem kell csak egy bot, egy kis táska pár csalival, és bármikor kiugorhatok egy órácskára dobálni...” No hát innen jutottam el a csónakokig, villany és benzines motorig, két íróasztalnyi műcsaliig és egy teljes pergetőbot-orsó arzenálig... Bizonyára nem habarodtam volna ennyire bele, ha nem ajándékoz meg a folyó már rögtön ügyetlenkedéseim legelején egy szép 6kg körüli dunai csukával, szebb balinokkal. S ha ez mind nem lett volna elég, hamarosan megfogtam az első igazán nagy, 10kg-os süllőmet. Végem lett, mint a botnak. Azóta már jó néhány hasonló méretű fogassal találkoztam a Dunán, de valahogy sosem tudok betelni a szépségükkel. Hajt a vérem, hogy újra és újra felkutassam a mesebeli méretű tüskéseket. Legszívesebben a gumihalas módszereket alkalmazom, de minden pergetőtechnikát örömmel űzök. A pergetés legnagyobb ereje a meglepetés, úgy hiszem. Egy nagy vadvízen sosem lehet előre megjósolni, mi üt rá a csalira. Sejteni persze lehet, de minduntalan adódhatnak meglepetések. Azon túl pedig, hogy nyilván halat fogni nagy élmény, annak felkutatása, a víz „megtanulása”, újabb helyek keresgélése mind-mind izgalmas momentum. Néha pedig van, hogy csak egyszerűen ülök a csónakban, és elmélázva csodálom a természetet, ami körülvesz. Madarak, hód, őzek, rókák, vaddisznók... Néha magam is meglepődöm, mikkel nem találkozok horgászat közben a vízen, vagy vízparton. Úgy tizenpár éve már annak, hogy első pergetőbotomat a kezembe vettem, azóta pedig drasztikusan súlyosbodott az állapotom.
Pergetésen kívül esetleg más módszerrel is horgászol?
Egy időben még elő-elővettem a finompecát, de az utóbbi pár évben már szinte csak pergetek. Éves szinten egy kezemen meg tudom számolni, hányszor próbálkozom egyéb módszerekkel. Ilyenkor általában kuttyogatok, mert azért azt is kedvelem, vagy leporolom az egy szem megmaradt matchbotomat és megkergetem a keszegeket-pontyokat, ez utóbbi is inkább a ragadozók tilalmi ideje alatt jellemző.
Mely vizeket kedveled, melyik a kedvenc vízterületed? Inkább folyóvíz vagy állóvizeket részesíted előnyben?
Az abszolút szerelem a Duna. De azért szeretek minden nagy vadvizet legyen az álló, vagy folyóvíz. Néha ellátogatok a Tiszára is, ami szintén szép környezet és szép kihívás, de a Balaton is közel áll a szívemhez, ahogy a Deseda is. Nagy víz=nagy halak!
Úgy tudom, hogy Te nagyon ritkán viszel haza halat. Kérlek mesélj nekünk erről pár szót illetve szeretnélek megkérdezni a halakkal való bánásmódról, mit jelent számodra a hal és annak tisztelete?
Így van, éves szinten 1-2 halat viszek haza, és azt is saját, nagyon szigorú szabályrendszer szerint. 2 kilósnál se nagyobb-se kisebb süllőt nem vagyok hajlandó elvinni. Ezen kívül minden általam fogott hal egytől egyig vissza kerül a vízbe. Az oka egészen egyszerű. Évről évre kevesebb van, érezhetően. Én pedig első sorban horgászni szeretek, és bár nem a mindenároni halfogás vezényel, de azért jobb érzés úgy kimenni a vízre, hogy reménykedhetek még kapásban. Nyilván önmagában a visszaengedés szándéka kevés lenne ahhoz, hogy biztosan épen ússzon el a páciens, ezért kínosan oda szoktam figyelni arra is, hogy a megfogástól a fotózáson át a visszaengedésig lehetőleg minél kisebb kárt ejtsek a halakban. Gyakran horgászom például egyedül. Ilyenkor külön magammal hordok egy speciális, kimerevített szélű pontyzsákot, amibe bele tudok tenni akár egy testesebb süllőt is, míg előkotrom a fényképezőgépet és beállítom az állványt. Ha pedig minden klappol, onnantól a fotózást lerendezem egy perc alatt és mehet a halam Isten hírével, sérülésmentesen. Nemrégiben volt szerencsém egy igen szép harcsához is. Miközben fotóztuk és ott volt a kezeim között, eszembe jutott, hogy van, aki egy ilyen ősállatot képes leölni és fellógatni. Ettől valahogy mindig rosszul voltam. Úgy gondolom, egy ilyen idős állatnak már jár a tisztelet, és ha így meg tudott nőni, annyi mindent átvészelt, milyen jogon is lehetnék éppen én az, aki elveszi az életét? Ugyanígy egy kapitális süllőt kézben tartani teljesen más dimenzió. Varázslatos érzés. Mégis van, akinek semmi mást nem jelent egy ilyen hal, csak húst és hasznot.
Sokan azt mondják, hogy a C&R elv csak a bojlis módszerrel fogott halakra vonatkozik. Erről neked mi a véleményed?
Ugyan a C&R valóban a bojlis horgászoktól indult ki, létjogosultsága van minden módszerre és halfajra. A ragadozó halak szempontjából pedig hatványozottan fontosnak tartom. Egész egyszerűen azért, mert amíg egy bojlis horgász el tud menni különböző, erre a célra kialakított pontyos tóra, ami eleve hemzseg a nagy pontyoktól, addig egy természetes vízen, például kapitális süllőbe belefutni már jóval komplikáltabb. Értem ezalatt, hogy azt nem rakják oda, hanem ott nő fel, már ha tud, és szerencséje van. Nem, vagy csak csekély mértékben telepítenek ragadozó halat élővizekbe (de még a legtöbb bértóba is), így sokkal lassabb is a reprodukciós idejük. Függ a tavaszi vízállástól, az ívóhelyek milyenségétől, lesz e megfelelő táplálékuk, stb. stb. Szimplán a békés halakhoz képest a ragadozók jóval nagyobb hátrányban vannak, így sokkal komolyabb védelmet is igényelnének.
Számodra mi a fontosabb? Horgászat egy olyan vízen, ahol rengeteg kapásod van naponta és fogsz olyan halakat, aminek a szája szét van “verve”, vagy horgászat egy természetes vízen, ahol csak napi 2-3 kapás van, de a halak “szüzek” és életerősek, egészségesek?
Aki idáig eljutott az olvasásban, az bizonyára már tudja a válaszom is. Nem motivál a rengeteg kapás, bár kétség kívül jó dolog. De ha meg is adatik, olyan vízen sikerüljön, ami vadvíz és nem agyontelepített. A vadvizeknek pont a kiszámíthatatlanság a varázsuk, nomeg a kihívás. Nem beszélve arról, hogy számomra a horgászat nem tömegsport. Szeretek bóklászni a Dunán, keresni a halat. Aztán ha megtalálom, örülök, ha pedig nem, az se baj, mert szép környezetben töltöttem el a szabadidőmet. Ha itt visszaengedek egy halat, jó esélye lesz rá, hogy egy darabig nem kerül újra horogra. Bár még a nagy folyón is többször megesett már velem is, hogy rövid időn belül újra megfogtam ugyanazt a halat, amit már egyszer elengedtem. Ellenben kisebb telepített tavakon sokszor találkozok csapzott, sovány, ágrólszakadt csukákkal, amiken látni, hogy már rengetegszer ki lettek fogva. Ez a ló túloldala, sajnálom ezeket a jószágokat.
Nagyon sok horgászt foglalkoztat az új Halászati törvény. Rengeteg változást eszközöltek ami minden horgászt érint. Neked mi a véleményed a törvényről?
Amikor még csak a tervezetet láttam, boldogabb voltam. Aztán azt betámadták, és lett belőle egy felemás törvényrendelet. A halászoknak például ugyan nehezítették a helyzetüket papíron, de míg ezt senki sem ellenőrzi, addig gyökeres változásban nem reménykedem. Ugyanez igaz a horgászokra vonatkozó törvényekre is, amik ráadásul bizonyos esetekben alig szigorodtak, amiben pedig szigorodtak, azok között akad olyan, aminek nemigen látom értelmét. A tervezetben például több hal esetében benne volt egy felső méretkorlát. Néhány fejlettebb országban ez egy működő dolog, nálunk végül nem lett belőle semmi. Igaz ez a korlát nagyon magas lett volna, aminek megint csak nem lett volna túlzottan sok értelme. Ellenben van itthon nálunk egy jó példa, a Deseda tározó, ahol immáron több éve érvényben vannak felső korlátozások és érezhetően javul is a halállománya a víznek. Ami viszont igazán zavart, hogy az alsó méretkorlátozásokon is emeltek volna, de végül ezt is megvétózták. 35 centi lett volna a süllőé 30 helyett, de az 5 centis emelést is legtöbben sokallták, holott még egy 35-ös süllő is nagyon aprócska. De hasonló a helyzet a csukával és még lehetne példákat mondani. Az alapvető gond itt az volt, hogy az átlag horgász, a nagyobb tömeg, ezeket úgy értelmezte, hogy eztán majd kevesebb halat vihet el, holott hosszú távon éppen ellenkező lenne az eredménye. Hallottam olyat is, hogy ezek a szigorítások a C&R horgászoknak kedveznek. Ezt megint csak nem értem. Csak az szeret halat fogni, aki visszaengedi őket? Hiszen ugyanúgy több halat foghatott volna az is, aki elviszi, mint az, aki nem. Azért egy örömteli pont bekerült a végleges rendeletbe. Végre komolyabb védelmet élvez a kősüllő, aminek már nagyon itt volt az ideje.
Köszönöm szépen az olvasók nevében, hogy elvállaltad ezt az interjút. Remélem legközelebb a vízparton találkozunk és nem az interneten keresztül!
Én köszönöm! Úgy legyen! Addig is görbüljön mindenkinek!
Reméljük mindenkinek tetszik ez a kis interjú és tanultatok is belőle. Bánjatok a halakkal és a természettel tisztelettel és gondoljatok arra, hogy még vissza akartok menni a kedvenc vizetekre horgászni 2-3-4-5 év múlva is.
